2005. JÚLIUS 24.

Lehet, hogy sok búvár gondolja úgy, hogy neki semmi köze a Magyar Búvár Szakszövetséghez, hiszen nem tagja az MBSZ egyik tagszervezetének sem, s nem olyan búvárminősítéssel rendelkezik, mely oktatási rendszer csatlakozott Szakszövetséghez. Nos, akik így gondolkodnak, azok alaposan tévednek. A Magyar Búvár Szakszövetség a hazai búvársport legfőbb szervezete, országos sportági szakszövetség, kiemelten közhasznú szervezet, a sportról szóló 2004. évi I. törvényértelmében kizárólagosan jogosult képviselni a sportág érdekeit az állami, illetve társadalmai szervek felé, - az egyik - alapvető feladata, hogy szabályzatok kiadásával biztosítsa a sportág rendeltetésszerű működését.

Fontos azt is tudni, hogy a búvárkodás sport, tegyen, gondoljon bármit is bárki. Lehet-e kérdést vitatni, de ez a tény - nevezetesen, hogy a búvárkodás, bármit tesz is a víz felszín alá merülő, kivéve, ha munkát végez, akkor sport tevékenységet művel - ettől még nem változik. S azzal, hogy sport, automatikusan a felügyelet, képviselet, s nem utolsó sorban a szabályok megalkotása a sportági szakszövetség joga és - természetesen - kötelessége.

Azt is érdemes minden búvárnak figyelembe vennie, hogy az MBSZ egy nyitott szervezet, s módja van minden búvároktatási rendszernek - meglehetősen laza kötöttségben - csatlakoznia a Szakszövetséghez: minden oktatási rendszer, meglehetősen nagy önállósággal működő Búvároktatói Kollégiumot hozhat részre az MBSZ-en belül. E lehetőség alapján bármelyik oktatási rendszerhez kapcsolódó búvár "egyik napról a másikra" - igaz laza -, de kapcsolódó tagja lehet az MBSZ-nek.

S végezetül fontos tudni, hogy a magyarországi érvényes törvények értelmében, ma az vezethet sportfoglalkozást - lefordítva: az oktathat búvárt - aki államilag elismert sportoktatói végzettséggel rendelkezik (168/2001. (IX.14.) Korm. sz. rendelet, OKJ: 33896201). A "búvár szakágban" sportoktatói végzettséget szerző oktatóknak mindenképpen az MBSZ-el szoros kapcsolatba kell kerülniük, mivel gyakorlati végzettségüket az oklevelükben a gyakorlati végzettséget igazoló szervezet a Szakszövetség.

Fenti, kissé hosszúra nyúlt bevezető, - úgy gondolom - bizonyítja, hogy az MBSZ működése, vezetése, s nem utolsó sorban tisztségviselőinek - elnökségének - személye nem kizárólag a tagszervezeteiknek belső ügye. (Egyébként, az MBSZ, mint kiemelten közhasznú szervezett, teljesen "nyitottan" és nyilvánosan kell, hogy működjön. Ez azt is jelenti, hogy nyitott a közgyűlése, ülései, alapvető gazdasági adatait közzé kell tennie, stb.)

A Magyar Búvár Szakszövetség 2005. szeptember 24-i tisztújító Közgyűlése előtt (tisztségviselőket 2005. július 31-ig lehet a tagszervezeteknek írásban jelölni a részükre postán megküldött íveken, persze lehetőség van a helyszíni jelölésnek is) érdemes áttekinteni az MBSZ működését, történetét. Magam részéről fontosnak tartom, hogy ne csak az elmúlt egy-két év munkájának áttekintését segítse írásom, mivel az csak egy szelet - sőt, inkább szeletecske -, s egyszer sem biztos, hogy segíti a tisztánlátást, a dolgok helyes megítélését. (Mellékesen megjegyzem, hogy az MBSZ-ről összefoglaló írást, írásokat - legjobb tudomásom szerint - utoljára 1993-ban, a BÚVÁRHARANG két, az MBSZ által támogatott számában olvashattak a magyar búvárok, az MBSZ, illetve a jogelődjének a Magyar Könnyűbúvár Szövetség megalakulásának 25 éves évfordulója alkalmából.)

Az MBSZ 1989. december 9-én alakult meg demokratikus választások útján, 41 búvárszervezet akaratából. Az alakuló közgyűlésen az akkor még létező MHSZ klubok és un. polgári klubok hozták létre a Szövetséget. A közgyűlés tagjai mindegyike egyetértett abban, hogy a "Magyar Búvár Szövetség minden víz alatti tevékenységet végző tag érdekeit képviselje." Magyarul ez azt jelenti, hogy a különféle víz alatt tevékenységek egyenrangúak, s mindegyik képviseletét, érdekvédelmét, működtetését az MBSZ felvállalja. E kijelentésnek akkor és ott két okból különösen nagy súlya volt. Egyszer azért, mert a "jogelőd" Magyar Könnyűbúvár Szövetség (MKBSZ) gyakorlatilag semmibe vette a nem MHSZ búvárklubokat, másrészt azért mert az eredményes hazai versenysporton kívül szinte semmilyen búvártevékenységgel nem foglalkozott.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy az MBSZ-nek miért kellett az 1968-ban állami és MHSZ egyetértéssel létrehozott MKBSZ-t jogelődjének tekintenie? Nos erre egyszerű a válasz, a nemzetközi szervezetekben (elsősorban a Víz alatti Tevékenységek Világszövetségében, a CMAS-ban) lévő nemzeti jogviszony megtartása miatt, mivel ennek elvesztése végeláthatatlan ügymeneti, ügyviteli problémákat, időben akár több éves tagfelvételi elhúzódást okozott volna, ami a magyarországi búvár versenysport nemzetközi szereplését - s nem utolsó sorban a további tervek mielőbbi megvalósítását - megakadályozta volna.

Talán érdemes egy-két mondat erejéig a jogelődnél, az MKBSZ-nél is elidőzni. Miért is hozták létre ezt a szervezetet 1968-ban? Bizonyossággal állítható, hogy nem azért, hogy az MHS és a polgári - természetbarát szervezetek keretében működő - búvár kluboknak legyen egy "országos szakszövetsége", hanem kizárólag a búvársport nemzetközi "szalonképes" szereplésének biztosítása érdekében. A hazai versenysport tevékenység az MHS keretében koncentrálódott, viszont ez a szervezet egy félkatonai szervezet volt. Nos ez a szervezet például a Búvár Világszövetségbe nem nyerhetett volna felvételt. Létrehozták tehát - a továbbiakban leginkább papíron működő fedőszervezetet - a "nemzeti" sportszövetséget, ami már "szalonképes" volt, s azt 1969-ben fel is vették a CMAS tagjai közé. Az persze egy másik - igencsak érdekes - kérdés, hogy a CMAS miért "hunyt szemet" a kérdés felett, hogy az MKBSZ vezetése - többnyire - az MHSZ vezetői közül kerültek ki, illetve az évek folyamán teljesen átvették a tisztségeket, kiszorítva a nem MHS tisztségviselőket. Persze az sem volt mellékes, hogy a vezetés, különösen a tényleges irányítást végző Mohácsi Ferenc főtitkár gyakorlatilag a polgári klubokat - finoman kifejezve - levegőnek nézte. (Mohécsi Ferenc az első CMAS tagszervezeti évektől egészen 1989-ig a CMAS választott tisztségviselője volt.)

Térjünk vissza, azonban az MBSZ 1989. évi megalakulásához, célkitüzéseihez és az elsö évek eredményeihez. Az alakuló közgyülésröl a BÚVÁRHARANG 1990/1. évi számában tudósító Rompos Károly azt írta: "Nem irigylem az új vezetöséget. Lesz munkájuk. Vagy 25 év lemaradását kell pótolni."

Nem túlzott Rompos Károly a 25 év lemaradásával.

S az MBSZ elkezdte üres zsebbel, szinte a semmiből a munkát, viszont sok lelkes emberrel, akarattal, bizonyítási vággyal. S ennek néhány év alatt meg is lett az eredménye. A versenysport eredményesen működött, az MBSZ CMAS tagsága megerősödött, sőt kiszélesedett, mivel nem csak a Sportbizottságban képviseltette magát nemzeti Szövetségünk. Létrejöttek a Szövetség fontos szakbizottságai és eredményes munkát végeztek. Elkészültek, korszerűsödtek a legfontosabb búvár szabályzatok, megkezdődött a nemzetközi búvároktatás, elkészültek a hazai búvártananyagok. Az MBSZ számos más tevékenysége is azt bizonyította, hogy egy igazi, alulról építkező társadalmi (sport) szervezet kíván lenni. Számos aprónak tűnő, de - véleményem szerint nagyon fontos - kérdés bizonyítja ezt. A Szövetség létrehozta munkáját segítőinek - kizárólag - erkölcsi elismerésére az "MBSZ Örökös Tagja", az "MBSZ Örökös Bajnoka" megtisztelő címeket, de megalkotta az "MBSZ emlékérme"-t is. Fontos megjegyezni, hogy ezek a címek, elismerések az elmúlt évekre eltűntek az MBSZ életéből, sőt még azt is megkockáztatom, hogy a jelenlegi Elnökség néhány tagja nem is hallott róla. Hasonlóan fontos kérdésnek tűnik - számomra - hogy a kezdeti évek MBSZ-e, vezetése számos olyan kérdésbe is belefogott, mely valóban a "közszolgálatiságot", a minden magyar búvár érdekeinek képviseletét jelentette. (Az, persze egy másik kérdés, hogy minek lett kézzel fogható eredménye, illetve, mi nem valósult meg.)

Ilyen kérdések, témák voltak, az ipari búvárok szabályzatának elindítása, a "főfoglalkozású búvárok" érdekképviseletének megszervezése, a balesetek megelőzése érdekében szabályozáskiadása, adatgyűjtés megkezdése. Komoly lépéseket tett a Szövetség a hazai (nemzeti- és nemzetközi forrású) búvárirodalom segítésében, támogatásában, a hazai búvársajtó segítésében. Létrehozta a búvártörténeti albizottságot, részt vett és segítette a Magyar Búvárrégészeti Szakbizottság megalakítását. Külön szólni kell a Szent István csatahajó horvát-magyar búvárrégészeti expedíció sorozat megvalósításáról, mely valószínűleg a hazai búvárkodás eddigi legnagyobb teljesítménye volt. (Természetesen nem elvitatható e mellett az expedíciók megvalósítását segítő búvárok - elsősorban Czakó László -, búvárklubok, támogatók szerepének jelentősége sem.)

S hosszan lehetne még tovább sorolni az első 5-6 év eredményeit. A korábban már említett 1993. évi BÚVÁRHARANG c. újság két számának - lassan sárguló - oldalait lapozgatva az MBSZ eredeti célkitűzéseinek - minden magyar búvár szövetsége, érdekeinek képviselője - megvalósulásának képe bontakozik ki az olvasó előtt. Félreértések ne legyenek. Akkor sem működött minden tökéletesen, arányosan és főleg nem 100 %-an, de működött valami, volt irány és cél, úgy tűnt, hogy a vezetés a közügyeit tartja fontosnak, elsődlegesnek...

Azután az 1990-es évek második felében egy erős hanyatlás, fogalmazhatok úgy is törés következett be.

Ez főleg két okra vezethető vissza.

Egyszer személyi okokra.

Több, a vezetésben jártas, tapasztalattal és tekintéllyel rendelkező búvár - tudatosan nevezem búvárnak őket - visszavonult a vezetésből különféle okokból. Mindegyiküknek megvolt a maga oka. E személyi okokhoz sorolandó Cserpegi Oszkár úr, az MBSZ elnökének hirtelen megromlott egészsége, mely következtében a Szövetség működtetése a következő tisztújításig döntő többségében néhai Vörös János főállású, mindenes főtitkárra szállt át, részben pedig "megosztoztak" a társadalmi tisztségviselők. (Sajnos a bizalommal és a lehetőségekkel nem mindenki élt, vállalt kötelezettségét nem teljesítette, s ami fájó, szomorú - és az MBSZ szempontjából kissé drámaian fogalmazva tragikus volt -, visszaélt vele.)

A másik ok a szemléletben keresendő, amit elsősorban Vörös János képviselt, s erőltetett rá (?!?) a vezetésre, bizottságokra. E szemléletnek két jellegzetes, a hazai más sportágakban is megjelenő, s nem ritkán súlyos következményekkel járó következménye volt.

Az egyik a sportág "túlértékelése", s "nagy tekintélyű, köztiszteletben álló, anyagiakat is biztosítani tudó" személyek megnyerésében, esetenként tisztségbe hívásválasztás elgondolásából állt. Ez az elgondolás áthatja az egész hazai sportot, tehát nem az MBSZ sajátossága. Az, hogy ez hol és mennyire sikerül, az a napi sporthírekből kiderül... Nos, az MBSZ-nél ez - legalább is az anyagiak esetében - a 2000 előtti években nem jött be, viszont volt egy folyamatos csodavárás a tiszteleti elnökeink kapcsán. (A helyzetet még inkább "színesítette", hogy ezek az akciók "fű alatt" zajlottak, sok más személyi kérdéshez, nemzetközi és hazai tisztségekre történő jelölésekkel együtt.) E kérdést "izgalmas lesz" a 2000 utáni évekre vonatkozóan is megvizsgálni. A súlyánál jelentősen túlértékelt búvársport külső "pozitív" megítélése érdekében számos elhibázott döntés, fogalmazhatok úgy is, hogy pazarló döntés történt - mindössze a Szövetség az V. kerületi Sas Center luxus Irodaházba történő átköltözését említem - amit az MBSZ jogtalanul megcsapolt költségvetése nem bírt el, tehát az anyagi csőd felé történő rohamléptekkel történő haladást nehezen befolyásolható folyamatának részesei lettünk. (A tisztánlátás, a szakadék valós mélysége csak a főtitkár tragikus, önkezűleg végrehajtott halála után történt meg...)

A jelentős változásokat hozó 2000. évi sporttörvény kiváltotta szervezeti elgondolásai, vitákkal járó változásai, érdekkülönbségei gyakorlatilag egy-másfél évre megbénították az MBSZ működését. (Ez időre esett az MBSZ helyzetében történő tisztánlátás bekövetkezése is...)

Lassan letisztult a szervezeti forma, új vezetése - a jelenlegi - lett az átalakult Szakszövetségnek.

S következett a romeltakarítás. Ez látszólag sikeres volt, mivel az MBSZ működik, a versenysport kiemelkedő eredményeket ér el, a 2004. évi közhasznú beszámoló tanúsága szerint a bevételek összege mintegy 56 millió forint összegű volt, a 2005. évi költségvetés viszonylag szerényebb összeggel történő gazdálkodást, mintegy 40 milliós bevételt-kiadást tervez, a közelmúlt CMAS Közgyűlésén a Világszövetség vezető tisztségviselői közé négy MBSZ-es került. A felszínt néző magyar búvár tehát nyugodtan hátradőlhet, kezét ölébe ejtheti, s nyugodtan mondhatja: "igen, minden rendben van, haladunk az úton, gördül a szekér szépen..."

Valójában minden ilyen szép és rendezett? Mi van a felszín alatt? A beszámoló(k) pozitív hangja, - azt tudhatjuk, hogy a hivatalban lévők, mindig pozitív mérlegű beszámolókat tudnak "összehozni" - a felsorolt eredmények megnyugvással tölthetik el az MBSZ tagszervezeteket, a csatlakozott oktatási rendszereket, búváraikat, s - mint hosszú bevezetőben fejtegettem - az összes magyar búvárt?

Valóban az MBSZ az eredeti célkitűzésének megvalósításán, nevezetesen minden búvártevékenység összefogásán, segítésén, érdekvédelmén dolgozik?

Valóban az MBSZ minden magyar búvár sportági szakszövetsége kíván lenni?

Biztos így van, nem kívánom senki jó szándékát, döntéseit, jóhiszeműségét, s munkákat kétségbe vonni, igyekezetét elvitatni.

Ugyanakkor van egy-két dolog, ami gondolkodásra készteti az embert, főleg azokat akik folyamatában részletekbe menően ismerik (úgy gondolják, hogy ismerik, ami persze egyszer sem biztos, hogy igaz) a történetet...

Nehéz elkezdeni a felsorolást, nem csak azért, mert itt nem csak egy leltárt kellene összeállítani az elgondolkodtató kérdésekről, hanem ötletet, útmutatást is kellene adni, híven az írás címéhez - "Merre tovább MBSZ?" - a közelgő tisztújításhoz, az abban jelölőként-jelöltként résztvevőknek.

Úgy gondolom, hogy aki jelöl, annak nem csak egy nevet kell támogatnia, hanem célkitűzést, egy munkatervet - nem szívesen írom le e szót - egy programot. S aki jelölést vállal, annak ugyan így kellene tennie, s nem mindössze arra gondolnia, hogy "Igen, ez jól fog hangzani a társaságban, jól mutat majd a szakmai önéletrajzomban a társadalmi tisztségek között..." (Biztos, hogy nem mindenki gondolja így, de - szerény megítélésem szerint, van aki igen. S azt már feltételezni se merem, hogy valaki még ennél is messzebbre megy - ment - el. Előfordulhat, hogy igen? Nem állítom, kérdezem!)

Egy sportszövetség elnökségi tagjának, tisztségviselőjének - én úgy gondolom - hogy a közösség szolgálójának kell lennie, s nem pedig a közösségtől elzárkózott, igen elfoglalt társaságnak.

Irányító munkájuknak nyitott tevékenységnek kell lennie, sőt érdeklődniük kell a közösség problémái iránt, esetenként azok tagjait meghallgatva, jelentős döntéseik előtt azok véleményét kikérve. S talán az is elvárható, hogy munkájukról, gondjaikról a közösség tagjait tájékoztassák, mivel bizalmat - nagy-nagy bizalmat - és megtisztelő feladatot kaptak.

Alapvető különbség van a választott tisztségviselő és a tulajdonos között. Lehet, hogy ezt mindenki tudja, s furcsállja, hogy én ezt itt és most megemlítem, viszont a gyakorlat - sajnos - nem ezt mutatja. Én úgy gondolom, hogy tisztségviselőnek alkalmatlan - igaz ez egy nagyon egyéni vélemény, de lehet, hogy mások is osztják - minden agresszív, arrogáns személy...

Az előremutatónak szánt gondolataim - melyek bevezetője kissé általánosra és hosszúra nyúlt - részletesebb magyarázatában kezdek. Nos, lehet, hogy nem mindenki fogja - különösen az MBSZ mai vezetésének tagjai - osztani véleményemet, azonban azok meggondolását - tisztelettel - Nekik is ajánlom, s természetesen minden jelölőnek, s jelölést elvállalónak.

Az első és legfontosabb gondolatom, hogy a Magyar Búvár Szakszövetség napjainkban nem képviseli egyenlő mértékben, súllyal a búvárkodás különféle tevékenységi köreit. Kívülállóként úgy ítélem meg, hogy nagy figyelem van a búvár versenysport iránt, ha nincs is elég anyagi forrás a megfelelő működtetésre (persze napjainkban melyik sportra, vagy az élet melyik területére van elég pénz? S mennyi az elég?), s vitathatatlan az is, hogy a vezetés részéről egy nagyon "munkaigényes" tevékenységről van szó.

A Szakszövetség vezetése a CMAS búvároktatási rendszer technikai működtetését is megfelelően és megbízhatóan végzi, - szerény megítélésem szerint - Roith György Technikai alelnök úr munkájának köszönhetően.

Ezzel szemben a víz alatti természetjárás egy teljesen elhanyagolt terület, melyben sem tevékenység, sem elgondolás nem érvényesül.

Hasonló, vagy még rosszabb a helyzet a hazai víz alatti barlangkutatás területén, hiszen évek óta húzódik - s ebben nem kis mértékben felelős az MBSZ - az átfogó szabályozás kiadása. Az pedig, hogy ennek ellenére magyar búvárok kutatnak, dolgoznak, merültetnek, kedvtelésböl merülnek hazai és külföldi barlangokban az egy "jogilag" teljesen tisztázatlan helyzetet eredményez. Barlangi búvár tevékenységben haltak is meg magyar búvárok az elmúlt években - igaz nem magyarországi barlangban - tehát, nem mondhatja senki azt, hogy ez a tevékenység "átmenetileg fel van függesztve". Azt, hogy e területen miért nem lép tovább az MBSZ vezetése lényegében megmagyarázhatatlan...

Egészen sajátos helyzetben vannak azok az MBSZ tagszervezetek, akik a kedvtelési célú merülésekkel foglalkozó búvárok szervezetei, mivel a "hátrányokon" kívül (tagdíj, kötelező szigorú, átgondolatlan és kivitelezhetetlen szabályok, stb.) másban a Szakszövetségtől nem részesülnek.

Ez (is) lehet az oka annak, hogy az MBSZ tagszervezetek létszáma csökken. Ez azért érdekes, mivel köztudott, hogy újabb és újabb búvárklubok jönnek létre, s valahogy nem akarnak az MBSZ-hez tartozni. Érdekes és sajátságos e kérdés, hiszen e búvárszervezetek között több olyan is létezik, amelyik jelentős, vagy sajátos búvár szaktevékenységeket (búvár régészet, búvárbázis működtetés, stb.) látnak el. Persze lehet, hogy a Szakszövetség tett kísérleteket e szervezetek bevonására, viszont erről a figyelmes tag (tagszervezet) sem tud.

Hasonlónak tűnik a helyzet - számomra - mint amilyen 1965 körül volt. Milyen volt akkor? Nos tisztelettel minden érdeklődő szíves figyelmébe ajánlom a Turista Magazinban akkor megjelent három írást (megtalálhatók a www.magyarbuvar.hu oldalain, a "Múzeum"-ban,), mely a csak a víz alatti természetet járni kívánó búvárok szervezeti problémáival foglalkozott. (Külön tisztelettel ajánlom az MBSZ T. Elnökség fiatalabb tagjainak a figyelmébe az írásokat, no meg persze sok-sok más "behozni" valót.)

Említettem a búvárszabályokat. Nos búvárkodni szabályok nélkül nem lehet, kellenek, fontosak, a búvár, a merülés biztonságát szolgálják. Napjainkban a búvárkodás nagyon színes, összetett tevékenység, nagy számú résztvevővel, formában, lehetőségekkel. E kérdések még inkább a szabályok megalkotásának, időről-időre történő felülvizsgálatának, pontosításának igényével, s az MBSZ részéről felelősségével jár. Pont ezért - magam részéről - mindig aktív résztvevője voltam (gondolom leszek is) a szabályzatalkotásnak, korszerűsítésnek. Azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy egy szabály(zat) úgy szülessék meg, hogy az érdekelteket nem kérdezik meg, az előírások teljesíthetetlenek, nem veszik figyelembe a "való életet", a betarthatóságot. Sőt, esélyegyenlőtlenséget okoznak, hátrányba hoznak egyes búvárcsoportokat másokkal szemben. (A túl általános megfogalmazásokat azért magyarázni kell, a 2005. január 1-én életbe lépett MBSZ Merülési Szabályzatra utalok. Nem kívánok itt és most a "nagy ívű" Szabályzat részletes bírálatába belebonyolódni, de természetesen készséggel állok, bárki rendelkezésére hosszabb, részletesebb magyarázattal, fogalmazhatok úgy is kritikával.)

A Szabályzat kapcsán egy másik - finoman fogalmazva - érdekes kérdés is felvetődik bennem. Egy szervezet működő képes-e akkor, ha egy, azaz egy darab - igaz nagyon fontos és lényeges, az is lehet, hogy bonyolult - kérdésre a T. Elnöksége négy hónap alatt nem tud választ adni. Felvetődik a kérdés, hogy: Nem tud? Nem akar? Nem vállalja a felelősséget? Nem érdekli? Neki nem izgalmas? Nem fontos? Nos egy ilyen helyzet - szerintem - önmagáért beszél. A T. Olvasóra bízom a választ, de az alkalmasság, alakalmatlanság, arrogancia, lényeglátás, fontosság, komolyság, komolytalanság - s még néhány kifejezést, minősítést felsorolhatnék - közül biztosan egyiket-másikat válaszába bele tudja foglalni. (E témához azért hab a tortán, hogy legalább három, a feltett kérdést visszaigazoló válasz történt, tehát a "gépezet jól működik", vezetőink a vártán állnak, dolgoznak... A kérdésről még csak annyit, hogy az összes CMAS búvár és búvároktató mintegy 95 %-ának merüléseit, pontosabban szabályos merüléseit érintő kérdésről van szó...)

Sok bírálat mellett azonban napjainkban is van erősségei az MBSZ jelenlegi vezetésének. Ezek közül a jó lobbizókészséget tudom kiemelni. Erre fényes bizonyíték, a közelmúlt CMAS tisztújítás alkalmával a nemzeti sportdiplomácia szempontjából nagyon eredményes munka. Persze, ahol süt a nap, ott árnyék is van. Az, hogy ki lesz hazai, vagy nemzetközi szervezetekbe tisztségviselőként delegálva az elnökségi kompetencia. (Ez egyébként nem újszerű dolog, ez "ősidők" óta így van, így volt Mohacsi et. alatt, majd a demokratikusan megalakult MBSZ-ben a kezdetektől fogva.) Persze a "döntések a felső vezetés részére történő koncentrálása" nem csak e kérdésben igaz, de számos más dologban is, pályázatok, pályázati források felhasználása, az egész sportot érintő szakmai fejlesztések kérdései, s lehetne (tudnám is) tovább sorolni. Természetesen van "tájékoztatás" évente egyszer, a közgyűlési beszámolóban. További információ a tagszervezetek felé, az esetleges lényeges kérdésekben "társadalmi konzultáció" az nincs, mert vezetőink elfoglaltak. Meg egyébként is. Ha akarsz valamit ,kérdezd meg. (Utalok az előzőekben jelzett kérdés feltételre.)

Hosszúra nyúlt ez az írás... S még mennyi minden nincsen benne... Tehát, "Merre tovább MBSZ?"

Úgy gondolom, hogy két út van.

Az egyik az, hogy marad minden a régiben...

A "szaktudás" (na, nem a búvárkodás területén szerzett tudás, tapasztalat, elismertségre gondolok) fogja uralni és vezetni a Szakszövetséget, s idő hiányában a búvárral, a búvárkodással, a búvárklubokkal nem kell foglalkozni, s a hozzám hasonló okvetetlenkedőkre valami "válságkezelő tervet" kell készíteni. (Egy jó módszer, ha ajánlhatom: mosolygunk, megdicsérjük: "Ez egy jó gondolat, de bocs, most sietek, térjünk vissza rá... S soha nem térünk rá vissza...) Szerintem, ez nem jó út... Persze messzire el lehet rajta menni, egészen addig, amíg nem lesz valami más, jó lehetőség. S időnként még valami "pozitív hozadéka - erkölcsi, anyagi, de legalább is valaki megsértéséhez, megalázásához, való jog - is lehet a dolognak...

A másik út nehezebb, göröngyösebb, munkaigényesebb... Viszont ez segíti (segítené) - véleményem szerint - az 1989-ben megfogalmazott célt: "Magyar Búvár Szövetség minden víz alatti tevékenységet végző tag érdekeit képviselje..."
Amennyiben ezt az utat kívánja járni az MBSZ, akkor csak olyanok - lehetőleg tapasztalt, elméletben felkészült és gyakorlatban is jártas búvárok - vállaljanak tisztséget, akik őszintén így is gondolják, s van erejük, energiájuk visszakormányozni a szirtek fel sodródó hajót...

Legyen a zárómondat a címben szereplő kérdés, s a válasz is:

"Merre tovább MBSZ?"

Ne ez első utat válaszd, még, ha könnyűnek is tűnik, s ma is azon jársz...