A Proteus Project idén is folytatta kutatását Kelet-Hercegovina poljevidékén.
A cél továbbra is a terület vízrendszerének megismerése, dokumentálása
és a szpeleoiológiai kutatások folytatása. Ezúttal a következő összetételben
indultunk útnak: Brian Lewarne, Balázs Gergely, Dianovszki Tibor, Fogarasi
Gábor, Kamarás Norbert, Kovács Balázs, Meixner Zsolt, Pataki Róbert,
Rogelio Mier Ortega, Sári Attila, Szabó Zoltán.
Augusztus 2-án Trebinje környékén terepbejárást végeztünk és felkerestünk
néhány már ismert barlangot, főként a későbbi merülések megtervezéséhez.
Másnap, mivel a vizek kristálytiszták voltak, két pár is merült és videofelvételt
készítettek egy Proteus-ról. Ez idő alatt egy csoport bejárta a szomszédos
poljét. Negyedikén az egyik barlangban biológusaink (Gergő és Gábor)
6 Proteus-t figyelhettek meg és sikeres gyomormosást végeztek el. A
mintavételezések célja főként az, hogy milyen szennyezőanyag okozza
a vakgőte pusztulását. Közben folytatódott a Mokropolje barlangjainak
átvizsgálása. Az egyikben a fertőzésekért okolható Gaovica halat is
sikerült lokalizálni. A másik nyelőben egy aknagránát és omladék akadályozta
a feltárást. Ötödikén az Obod forráskráterének alján lévő szifon kutatásához
a transzportot segítő rendszer épült ki. A látótávolság azonban csapnivaló
volt. Egy csoport az egyel feljebb elterülő Dabarsko-poljéra utazott
el, és egy foglalt forráshoz közeli barlangot, a Susica-barlangot vizsgált
át. Szerdán a csapat felköltözött az Obod rendszerére nyitó Fatnicko-poljéra.
Egy csapat merült is a Susicában, ahol kitűnő kondíciók között dolgozhattak.
Másnap folytatódott a terepi munka a Dabarskon, mialatt az Obodban kisebb
merülés közben élő Marifúgiákat fedezett fel a csapat zoológusa. Ezen
a napon csatlakozott a csoporthoz Dínó és Szabó Z.: -Montenegróból,
majd az egész tábor átköltözött a Dabarsko-poljéra, ahol Attila előre
lefoglalt néhány sátorhelyet a kempingben. Azaz megegyezett az útszéli
csehó tulajdonosával, hogy némi készpénzért cserébe tábort üthessünk
a kocsma és a barlang 200 méteres viszonylata között, a forrás mellett.
Úgyszólván minden ideális.
A Susica-forrás bejárati szádája kettészeli a fölé magasodó hegyet,
a víz kristálytiszta. Az előző merülések során itt több mint 100 m távolságba
jutottunk. Állítólag itt francia búvárok 2 km távolságba úsztak be,
de a jelek szerint ez nem valószínű. Ide is megérkezett a front, és
bőséges esővel öntözte a poljét. Másnap a vendéglátó fedett terasza
alá kényszerültünk, és a helyi Loza és a "Csöszpuszta" segítségével
egy műanyag lavórt hatástalanítottunk. Szombaton folytattuk a Susica
feltárását. Felmértük a szifont és a felette húzódó 145 m hosszú tavat.
A szifon úgy tűnik elérte a talprégiót, de kissé áttekinthetetlennek
tűnik. Több lehetőség is kínálkozik, de ez is jövőre tolódik. Este a
fogadónk teraszán vendégül láthattuk Leél-Össy Szabolcsot és Csabát,
akik harmadmagukkal rövid kitérőt tettek hozzánk, Albánia felé menet.
Másnap elkalauzoltuk öket a Susicához és az Obodhoz.
A Dabarsko-polje másik felében a Ljelesnica-esztavel bejárata sötétlik.
Erről a barlangról egy térképvázlaton kívül szinte semmi információ
nincs, így nekilátunk a komplex kutatásnak. A szifonig 400 méteres folyosó
vezet. A víz alatt a járat sekélyen folytatódik, de szerfelett kanyargós.
Másnap megkezdődött a szifon felmérése, és sikerült továbbúszni a járatban,
ami alaposan elszédítette a merülőket. Folytatódik, csak szükség van
a felmérésre és a körültekintőbb, módszeresebb előrehaladásra. Felmértük
a száraz szakaszokat is, és gyűjtöttünk néhány biont. Délután visszautaztunk
Trebinjébe, és az estét a helybéli lányok forrásának és elnyelődésének
felderítésére áldoztuk. Kedden nekiláttunk a Baba-esztavel további kutatásának.
Előtte azonban eleget tettünk egy korábbi ígéretünknek, és átvittünk
az új részbe egy helybéli barlang kutatót. Nem sok élményben volt része,
mert a hatszáz méteres szakaszt 7 mm-es neoprénben járta végig, így
leginkább az életben maradásért küzdött. Másnap öten kellünk át a szifonon
és folytattuk a kutatást. A térképezéssel előrehaladva átvizsgáltuk
a rányelőket és tanulmányoztuk az élővilágot. Végül is kiderült, hogy
a barlang teljes falfelületét összecementálódott agyag és az ezt lakó
Marifugiák borítják. Kiváltképp vastag ez a réteg a rányelők falán,
a magasabb régiókban. Kérdésessé vált, hogy ezek a csőférgek az időszakosan
megnövekvő vízszint alatt élnének. Biológusunk szerint az itt látható
Marifúgiák csak élettelen vázak. A kettes szifon környékén újabb nagyméretű
termekre és időszakos rányelőkre bukkantunk. A végponti termet egy rövid
szifon épphogy nyitva hagyta, így itt is sikerült átjutni. Az omladékos
terem alján egy tó mögött úgy tűnt, tovább lehet menni. Az idő fogytán.
Visszafelé egy rányelőbe felkúszva újabb terembe, majd onnan egy tágas
kanyargó folyosóba jutottunk. Idő hiányában fordultunk vissza. A kilenc
órás út alatt csak nyíltak a kérdések. Csütörtökön egy közeli esztavelben
végre sikerült a víz alatt is vakgőtét fotózni, valamint a Mokropolje
esztaveleit vizsgáltuk át és mértük fel, és itt hemzsegnek az élőlények.
A felmérések közben az egyik barlang kisebb rányelő kürtőjében aztán
meglett a titok nyitja. A falakon kisebb élő Marifúgia kolóniára bukkantunk.
így már valószínű, hogy a telep egy év alatt is kialakul, szaporodik,
esetenként elpusztul. Kedvelik a rányelő környezetet, ahol az időszakosan
beszivárgó víz mellett is életben maradnak, sőt kifejezetten ezt kedvelik?
Utunk augusztus 20-ig tartott. Ismét sikeres expedíciót tudhatunk magunk
mögött. Az új feltárások mellett számos eredményes biológiai megfigyelést
végeztünk, de az igazi eredményeket csak a feldolgozás után tudhatjuk
meg. A fotó és filmdoku-mentáció mellett 1200 métert térképeztünk szárazon
és víz alatt.