2005. OKTÓBER 5.

A (régi) víz alatt járó hajókról. Ezen az oldalainkon "érdekességként" a közel múltban két alkalommal (szeptember 11-én és 29-én) régi tengeralattjáró - az egykori szóhasználat szerint búvárhajó - baleseteket ismertettünk korabeli írások, képek alapján. Milyenek voltak ezek az abban az időszakban a hadihajók között újdonságszámba menő vízi járművek? A következőkben egy - szintén - régi írás alapján mutatjuk be az adott korszak tengeralattjáróit...

A víz alatt járó hajó

A Holland a kikötőben

A víz alatt járó hajó minden oldalról légmentesen elzárható alkotmány, amely, ha szükséges, néhány másodperc alatt le tud ereszkedni a tenger színe alá, vagy onnan ugyanolyan rövid idő alatt föl is tud emelkedni.
Az elmerülés úgy történik, hogy a hajó belsejében elhelyezett víztartókba vizet engednek, amivel a tartókba engedett víz súlya lehúzza a mélységbe a hajót. Ha azután a vizet a tartókból megfelelő gépekkel kiszorítják, a hajó ismét a fölszínre jön.
A víz alatt járó hajónak főleg katonai szempontból van fontossága és arra való, hogy az ellenség hadihajóját a hullámok alatt észrevétlenül meg közelítse és a róla kilőtt robbanólöveggel, az úgynevezett torpedóval az ellenséges hajót elpusztítsa.
A víz alatti járóművek gondolata több mint kétezer éves. Már a régi görög világban is használtak a háborúban efféle támadóeszközöket, az újabb korban pedig egész sora volt a különböző rendszerű és többé-kevésbé megfelelő víz alatt járóhajóknak. Ezek a járóművek igen sokáig inkább búvárhajók voltak, mivel leginkább a víz színén úsztak és csak rövid időre merültek alá, akkor, amikor ellenséges hajó tűnt fel a látóhatáron. Ma már azonban van olyan víz alatt járó hajó is, amelyik ezt a nevet igazán megérdemli.

A búvárhajók legtökéletesebb alakja a Holland nevű hajó volt, a tulajdonképpeni víz alatt járó hajók közül pedig legkiválóbb az amerikai Lake Simon találmánya, az Argonaut nevű tenger alatti naszád. A Holland-ot 1887-ben építette egy hasonló nevű amerikai mérnök, kinek találmánya évek során sok javításon ment keresztül és manapság már olyan tökéletes, hogy a világ legfejlettebb haditengerészete, az angol is elfogadta.

A Holland víz alatti hajó belseje

A Holland tenger alatti hajó szivar alakú, 27 méter hosszú, átmérője pedig 4 méter. Két motor van rajta: egy 160 lóerejű gazolinmotor, amely akkor működik, mikor a hajó a víz színén úszik és egy 70 lóerejű villamosmotor, mely a hajónak a víz alatt való haladásában szolgáltatja a mozgatóerőt. Az egész hajósúlya 74 tonna, vagyis 740 métermázsa. Minthogy az a víz, melyet a helyéből a maga testével kiszorít, két és fél tonnával (25 métermázsa) nehezebb a hajó súlyánál, a hajó, ha gépei valami hiba következtében megállnának, a tenger mélyéből önmagától fölemelkedik a víz színére.
A hajó igen erős acélszerkezet, amelyet 15 centiméter vastagságú acéllemezek egészen befödnek. A hajó közepe táján szokták elhelyezni a kiemelkedő parancsnoki tornyot és ez az egyedüli nyílás, amelyen keresztül a hajó belsejébe lehet jutni. A hajó farán van a hajtócsavar, a kormánylapát és a víz alá bukásnál használt lebukókormánylapátok, melyek vízszintesen állanak, és némileg hasonlítanak a liba lábaihoz. A hajó belsejében vannak elhelyezve a vízteher beeresztésére szolgáló víztartók, a gázmotor és a gazolintartók, továbbá a villamosmotor és a villamossági raktár, vagyis az akkumulátorok.
Ha a hajó hosszabb ideig tartózkodik a víz alatt, szükségessé válik a levegő fölfrissítése, nehogy a legénysége megfulladjon. Erre a célra sűrített levegőt raktároznak be vastartókban és pedig annyit, hogy a levegő legalább harminc órára elég legyen. Van a hajóban ezenkívül iránytű, mélységmérő, sűrített levegővel működő kormányzókészülék, mélységszabályozó, szivattyú, szellőztetőkészülék, azonkívül a szelepek, kerekek és csövek olyan mennyisége, hogy nagy szaktudással kell bírni annak, aki kiismeri magát köztük.
Ezeken kívül a naszád orra és fara felé egy-egy légmentesen elzárható torpedócső vezet, amelyen át sűrített levegővel lövik ki az ellenséges hajó fölrobbantására szolgáló torpedót. Egy ilyen torpedó négy-öt méter hosszú, 35-40 centiméter széles és legfeljebb öt darab van belőle a hajó torpedóraktárában. Kilövés után a torpedó a megadott irányban, nyílegyenesen röpül és ha sikerül az ellenséges hajó oldalába ütköznie, föl robban és elpusztítja a hajót.

A Holland-féle tenger alatt járó hajó sebessége óránként 8 vagy 10 tengeri mérföld. (Egy tengeri mérföld 1855 méter, tehát az óránként megtett út hossza 15 ezer, vagy 18 ezer méter.) Egyfolytában 40 mérföldet (74200 méter) megtehet anélkül, hogy a víz felszínére kelljen jönnie és nyolc másodperc alatt hét méter mélységbe tud lemerülni. Amíg a víz színén úszik, a hajóvezető tiszt a parancsnoki tornyon lévő ablakon át tájékozódhatik, a tenger alatt azonban már csak előre megállapított irányban, az iránytű segítségével haladhat.
Bár lényegében hasonlít hozzá, mégis sok tekintetben fölülmúlja a Holland-ot az Argonaut. Ennek három óriási kereke van, melyekkel, ha a tenger fenekére ér, úgy haladhat, mint valami kocsi. Ez a naszád éppen ennélfogva valósággal tenger alatti járómű. A kerekek több ezer kilogramm súlyúak és azért olyan nehezek, hogy a tenger áramlása a naszádot útirányából el ne sodorhassa. A kerekeket a hajó motorja hajtja. Ha a tenger alatt véletlenül nagyon iszapos talajra ér a hajó, akkor, hogy az iszapba ne ragadjon a naszád, a kerekeket kikapcsolják, miáltal a víz alatti kocsiból ismét víz alatti hajó lesz, melyet a hajócsavar hajt tovább.
Nagy előnye az Argonaut-nak, hogy 35 méternyi mélységbe is elmerülhet, mélyebbre azonban már néki sem tanácsos mennie, mert mélyebben olyan nagy a víznyomás, hogy a hajót összeroppanással fenyegeti.
Különben az Argonaut is óriási szivarhoz hasonlít, 19 méter hosszú és elmerülve 57 tonna (570 métermázsa) vizet szorít ki a helyéből. Van benne egy fülke, folyosó, finom műszerek raktára, géphelyiség, sőt telefon és búvárszoba is. Egyébként pedig mindazok a műszerek, amelyek a Holland-féle hajón vannak, itt is föltalálhatók. Azonkívül villamos fényszórókkal és olyan látcsővel is föl van szerelve, amelynek segítségével a víz alatt is megfigyelhetik azt, ami a víz színén történik.
Az Argonaut legnagyobb gyorsasága óránként öt tengeri mérföld (9275 méter.) Ez a naszád nemcsak hadi célokra, hanem búvármunkákra is nagy haszonnal alkalmazható. Ez pedig rendkívül fontos, mert manapság a vizek mélyére leszálló búvárok csak rövid ideig tudnak kutatni a tengerfenéken.

A víz alatt járó hajó parancsnoki tornyának belseje. A parancsnok az előtte lévő kis kerek ablakon át kémleli a tengert. Két matróz, a kormányzó készüléknél foglalatoskodik.

A tenger alatt járó hajó nem ismer ilyen akadályokat. Nemrégiben az egyik olasz Argonaut-hajó huszonhat órát egyhuzamban töltött el a víz alatt. A hajó teljes fölszereléssel és legénységgel délelőtt tizenegy órakor ereszkedett le a Földközi-tenger mélységébe és csak másnap délután egy órakor tért vissza a víz színére. Mikor kikötött, az orvosok megvizsgálták a matrózokat, mert attól tartottak, hogy a nagy mélységben az erős víznyomástól bajuk lesz. Valamennyi tengerész jól állotta ki a nehéz próbát.
A tenger alatt járó hajók ezidőszerint még sok javításra szorulnak. A mozgásuk nehézkes, víz alatti útjukban sok veszélynek vannak kitéve, iránytűi ingadozók, megbízhatatlanok. Ezért hosszabb útra nem is vállalkozhatnak. Az egyensúlyuk megtartása a víz alatt igen nehéz, és a hajót néha már az is veszélybe dönti, ha a belsejében levő legénység megmozdul. Ha valami nagyobb halba ütközik a naszád, páncéljának megsérülése néhány pillanat alatt teljesen tönkre teheti az egész hajót.

 

Éppen ez a sok hiányosság az oka, hogy a tenger alatt járó hajót háborúban még nem próbálták ki. De ha majd működésük biztosabb lesz, borzasztó fegyverek lesznek a tenger alatt támadó katonák kezében.
A legutóbbi években minden nagyhatalom haditengerészete hozzálátott a víz alatti naszádok építéséhez. Franciaországnak 99, Angliának 71, Németországnak 3 víz alatti hajója van. Magyarország és Ausztria mostanában építtetett 5 darab tenger alatt járó naszádot.

Röpül a torpedó a hajó felé

A torpedó szivaralakú, 4-5 méter hosszú, 35-40 cm széles. Acél vagy bronzból készül és a csúcsában helyezik el a robbanó-töltényt. A belsejében gépszerkezet van, amely szükség esetén 2000 méter távolságra is elröpíti.