A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégész Szakosztálya
május 26-án tartotta ülését Dr. Tóth J. Attila szaktitkár vezetésével
a Magyar Nemzeti Múzeumban.
A jelenlévők módosítás nélkül elfogadták a szakosztályvezető a víz
alatti régészeti tevékenységre vonatkozó etikai nyilatkozatra beterjesztett
javaslatát.
A szakosztályvezető tájékoztatta a tagokat a Társulat május 10-i vezetőségi
és választmányi üléséről, mely elfogadta a Szakosztály korábbi javaslata
alapján, hogy az 1711 utáni víz alatti örökség is nyilvántartásba kerüljön
és védelemben részesüljön.
Jelenlévők határoztak a jelenlegi honlap (www.koh.hu/buvar) megfelelő
biztonságot (is) nyújtó továbbfejlesztéséről.
A szakosztályülés keretében megvitatták az eddig beérkezett kutatásra
javasolt célpontok, célhelyek listáját, megállapodtak a soron következő
szemlék, bejárások felelőseiről, sorrendjéről és elképzelhető időpontjáról.
Tóth J. Attila beszámolt a drávatamási bödönhajó kutató projekt alakulásáról,
az osztrák fél bekapcsolódásáról, illetve a szakosztály tagjainak közreműködési
lehetőségéről.
Jelenlévők megállapodtak a következő ülés időpontjáról, mely alkalommal
át fogják tekinteni az addig lezajlott szemlék eredményeit, a szakosztály
vezetője részletesen be fogja mutatni a drávatamási projektet. Czakó
László jelezte, hogy szívesen bemutatja az adriai víz alatti örökségről
készült, eddig nyilvánosság számára bemutatásra nem került felvételeit.
Az ülés témáját képezte a kedvtelési célú búvárrégész szakképzés beindításának
előkészítése is.
• • •
Magyar-horvát víz alatti régészeti kutatás a
Drávában:
a drávatamási hajókutató projekt
1992 nyarán Rózsás Márton a barcsi Dráva Múzeum kutatója helyszíni
szemlét végzett Drávatamási határában az akkor nagyon alacsony vízállású
Dráva medrében. A szemle során több bödönhajó (egyetlen fatörzsből kifaragott
csónak) maradványát figyelte meg, továbbá egy török-kori vörösréz kancsó
is előkerült.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lelőhely nyilvántartása számára
2005 nyarán helyszíni szemlét végeztünk a lelőhely pontos helyének,
kiterjedésének és jellegének meghatározására. A szemle során segítségünkre
voltak a budapesti Kékség Búvárklub önkéntesei. Rövid keresés után megtaláltuk
a hajókat és megállapítottuk, hogy jelentős számban, szinte elborítják
a Dráva bal parti medrét. Összesen 12 ép, illetve töredékes csónakot
találtunk. A bödönhajók hossza eredetileg 10-12 m lehetett, szélességük
meghaladja az 1 métert, átmérőjük kerek, anyaguk tölgy, a viszonylag
erős sodrásnak köszönhetően nem fedi őket üledék. A csónakok környezetéből
Árpád-kori, török-kori és újkori kerámiát gyűjtöttünk. Hasonló intenzitású
"hajótemetőt" sem Magyarországon, sem Közép-Európában nem
találtak korábban, világviszonylatban is csak két lelőhely veheti fel
vele a versenyt: a franciaországi Charente folyóban Taillebourgnál talált
komplexum (amelyet részben francia-magyar együttműködésbe kutattunk
- ld. Műemlékvédelem 2005/1.), valamint az Észak-Karolinai (USA) Lake
Phelps-i bödönhajó lelőhely (több mint két tucat fatörzs csónak).
Mivel a Dráva ezen a szakaszon határfolyó, kezdetektől felmerült a két
ország víz alatti régészeinek összefogása a lelőhely további kutatása
végett. Szerencsés módon a 2005-ben aláírt magyar-horvát kétoldalú kulturális
tárcaközi egyezmény örökségvédelmi fejezetébe a prioritások közé bekerült
a Dráva és a Száva, valamint mellékfolyóik régészeti kutatása.
Analógiák (lengyel, magyar és német leletek, valamint etnográfiai és
történeti források), űrfelvételek és régi térképek elemzése alapján
úgy tűnik, hogy a bödönhajókat pontonként, egymáshoz, vagy hajókhoz
erősítve használták. A Drávatamási lelőhely kapcsán egyaránt szóba jöhet
egy török-kori pontonhíd, melyet a csapatmozgások során használtak,
illetve egy "malomfalu", vagyis hajómalmok csoportja. Az utóbbiaknál
a bödön-ponton, régi nevén tombác a malomkereket tartotta. A nyárra
tervezett kutatás feladata tisztázni a hajók összefüggéseit, elkészíteni
a lelőhely pontos térképét, valamint egyenként felmérni a hajókat. A
felderítés során a horvát kollégákkal együttműködve kutatunk a folyó
túlsó - horvát - partján. Terveink szerint műszeres felderítést és szondázó
ásatást is végzünk. Az előzetes kutatási eredményeket bemutattam a New
Bernben (Észak Carolina, USA) 2006 áprilisában rendezett International
Logboat Conference-n, ahol nagy érdeklődést váltott ki. A National Geographyc
Society Committe for Exploration and Research támogatta a feltárásra
beadott elő-pályázatunkat, a fő-pályázat elbírálása folyamatban van.
A projektbe bekapcsolódott a Bécsi Egyetem, valamint a francia Déparetement
des Recherches Subaquatiques et Sous-marins is, olasz, szerb és lengyel
kollégák jelezték részvételi szándékukat. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti
Társulat Búvárrégész Szakosztálya, valamint a Magyar Búvár Szakszövetség
felajánlotta szakmai segítségét. Ily módon a lelőhely körül egy valódi
nemzetközi műhely alakult ki, mely tovább növeli a hazai víz alatti
régészet elismertségét.
Budapest, 2006. május 08.