2018. OKTÓBER 24.

Az SMS Szent István csatahajó elsüllyesztésének idén volt a száz éves évfordulója. A roncsnál magyar búvárok először 1994. október 25-én merültek. A csatahajó roncsának megkeresése, kutatása Czakó László régi vágya volt, azonban évtizedekig várnia kellett a megfelelő körülményekre, hogy elképzelését megvalósíthassa. Végül – két sikertelen kísérlet után – Czakó Lászlónak, s társainak teljesült a vágya és huszonnégy évvel ezelőtt megtalálták és megmerülték az SMS Szent István csatahajó roncsát. Az, hogy erre az első magyar búvárok által végrehajtott merülésre és az elkövetkezendő esztendőkben megvalósult három horvát-magyar közös búvár roncskutató expedícióra sor kerülhetett, az Czakó elévülhetetlen érdeme…

Az 1994. évi búvárcsoport – Czakó László, Túri János, Mácsai Endre, dr. Pálfi Zoltán, Kollár K. Attila, Kovács György, Viski Sándor és Kosina Zsolt – október 23-án indult el Krk város kikötőjéből. Két napi keresés után végre megjelent a roncs képe a szonar képernyőjén. A bója kihelyezés és gyors készülődés után Czakó László és Kovács György merült le először, s pillanthatták meg a minden idők legnagyobb magyar hajójának roncsát. Visszatérésük után a többi búvár is párban felkereste a homokos fenéken, közel 70 méter mélységben, a fenekével felszín felé néző hatalmas hajótestet. Az aznapi utolsó merülésként Czakó két társával leúszott a roncshoz és elhelyezték az expedíció emléktábláját. Sajnos a következő napi merülést a nagyon felerősödő bora meghiúsította, így haza kellett indulniuk a búvároknak…

A magyar búvárok 1994. őszi merülése előtt már többször jártak más nemzetek tagjai az SMS Szent István csatahajó roncsánál. Egyes források szerint már az I. világháborút követően az olasz haditengerészet nehézbúvárai merültek a roncsnál, majd jóval később a jugoszláv haditengerészet búvárai is felkeresték az SMS Szent István maradványait. Tudomásunk szerint ezekről a merülésekről eddig nem sikerült írásos dokumentumokat találniuk még a roncsot tudományos igénnyel kutatóknak sem. Később, 1974-ben, vagy 1975-ben Tetar Djuric, a jugoszláv haditengerészet búvára merült a roncsnál, sőt filmet is forgatott, amit az „Adria titkai” sorozat keretében „Titok a titokban” címmel sugározott a jugoszláv televízió. Öt évvel később ismét visszatértek az SMS Szent István maradványaihoz a jugoszláv búvárok. Enrico Scandurra az Olasz Rádió- és TV (RAI) segítségével 1990. áprilisában expedíciót szervezett a hajóhoz, amikor Isidor Plesic nevű jugoszláv búvár egy bójával kijelölte a roncsot. Az olasz búvár és társa Luciano Bailo 64 méter mélységbe merültek, de az erős áramlások miatt nem tudtak forgatni. Még abban évben, szeptemberben visszatértek és sikerült a roncs tatrészéről felvételeket készíteni, amit később az olasz TV be is mutatott. Az olaszok után négy évvel később, 1994-ben egy szlovén és egy osztrák expedíció kereste fel a SMS Szent Istvánt. Tudomásunk szerint ezek a merülések lényegében nem a roncs érdemi vizsgálatát, hanem annak felkeresését, esetenkénti fotózását-filmezését célozták…

Az SMS Szent István csatahajó az 1994-es merüléseket követő magyar részvétellel történő kutatások történetéről a százéves jubileum alkalmával Czakó László tartott előadást a Hadtörténeti Intézetben, melynek anyaga itt olvasható.

Forrás: Szerkesztőségi összeállítás - KKA